A globális éghajlatváltozás lényegével és fogalmaival a hazai lakosság tisztában van, azonban az emberek döntő többsége ezt  természeti veszélynek tekinti, a sokkal inkább húsba vágó gazdasági és társadalmi következményekre szinte senki sem gondol – derül ki a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Cognative közös 2009 decemberi kutatásából.

A kutatás során, reprezentatív mintán a 15 éves és idősebb magyar lakosság véleményét kérdezték meg.

A felmérés eredményei alapján kiderül, hogy a magyar lakosság 92%-a hallott már a klímaváltozásról.

Arra a kérdésre, hogy milyen hatásait ismerik a klímaváltozásnak a megkérdezettek spontán módon szinte kizárólag a közvetlen természeti következményeket említették, mint például a sarki és magashegységi jég és hó megolvadása (26%), az évszakok összemosódása (23%) és az átlaghőmérséklet emelkedése (23%). Azt jól mutatja a felmérés, hogy a környezeti változásokból fakadó további következmények (fajok kihalása 6%, gazdasági és társadalmi következmények 4%) kevésbé jutottak be a köztudatba.

Megdöbbentő adat a tavaly ilyenkor elvégzett hasonló kutatáshoz képest, hogy a hazánkat kifejezetten érintő következmény, az elsivatagosodás és aszályok veszélyének spontán említése egy év alatt 28%-ról 17%-ra csökkent, miközben a sarki és magashegységi jég- és hótakaró olvadás ismerete észrevehetően nőtt. Mivel a jégsapkák olvadásának kérdése egyre gyakoribb téma a mindennapi médiában, az feltételezhető, hogy a lakosság nagy része ezekre az információkra alapozva szerzi ismereteit a felmelegedésről.

További érdekes jelenség, hogy a Budapesti és Pest megyei lakosság körében erősebben megfigyelhető a médiahatás, mint a teljes országos mintában. A Budapesti és Pest megyei megkérdezetteknél többen említik a jég és hóolvadást (32%), illetve az óceánszint emelkedést spontán (15%), mint a sivatagosodást és az aszályt, míg a teljes országos mintában többen gondoltak megkérdezettek közül a szárazságveszélyre, mint a tenger- és óceánszint emelkedésre.

A klímaváltozás lehetséges következményei közül legkevésbé aggasztónak egy új népvándorlást (éghajlati menekültek), a szegények / gazdagok közötti különbségek növekedését és a potenciális háborús konfliktusok kialakulását tartották.

A lakosság klímatudatosságra törekvése a megkérdezettek saját bevallása szerint olyan kis költségvetésű újításokban mutatkozik meg jelentősebben, mint például a hagyományos izzók energiatakarékosra való cseréje (58% számolt be erről), a nyílászárók kicserélése (36%) vagy a háztartási gépek készenléti üzemmódjának kiiktatása (36%).

A felmérés során az is világossá vált, hogy a lakosságnak milyen igényei vannak a hazai zöld civil szervezetek felé. A tavalyi évhez képest az emberek egyre inkább a környezetszennyező vállalatokkal szembeni határozott fellépést, az egyre szélesebb körű tájékoztatást és felvilágosítást várják el, továbbá azt, hogy képviseljék a megújuló energiaforrások támogatásának ügyét a hazai politikai életben.

 Csiba Kata összeállítása a kutatásból

 

George Monbiot, a Guardian publicistája kesereg a kaotikus és katasztrofális klímacsúcs kaotikus és katasztrofális végkimenetelén. (Új változat)

Először zárójelbe tették a bolygót, aztán törölték is a szövegből. A tét a végén már nem a bioszféra, hanem pusztán a résztvevők hírnevének megőrzése volt. Amikor a tárgyalások már-már zátonyra futottak[1], mindent kihúztak a szövegből, amitől egy új megállapodás valamit is ért volna. Egy ilyen helyzetben az maradhatott az egyetlen cél, hogy a tárgyaló felek úgy tehessenek, mintha elértek volna valamit. Talán még akkor is kevesebb kárt tettek volna, ha egy köteg üres papírt írtak volna alá.

E kaotikus és katasztrofális csúcs kaotikusan és katasztrofálisan zárult. Az eseményt példátlan hozzá nem értés jellemezte. Előfordult, hogy még a meleg országokból érkező küldöttek is tíz órát álltak sorba a szabad ég alatt. Álltak a fagypont alatti hidegben, anélkül, hogy bárki is gondoskodott volna ételről-italról és leginkább magyarázatról e bánásmód miatt. Ezek után pedig sokukat be sem engedték. Volt, aki elájult ez alatt; még szerencse, hogy haláleset nem történt. De a tárgyalások színvonala is kritikán aluli volt. Modern mediálási technikáknak nyomuk sem volt; maradt a jól ismert, ostoba kötélhúzás.

Miközben webkamerán keresztül követtem a tanácskozást , (ugyanis engem sem engedtek be) rádöbbentem, hogy a tárgyalások lebonyolítási rendszere alig változott az elmúlt 130 évben. Bár többféle arcot lehetett látni, és kevesebb volt a pödrött bajusz, a frakk és a poroszos fémsisak, de ahogy a kormányok a légkör felosztásáról tárgyaltak, az akár Berlinben is játszódhatott volna 1884-ben. Mintha a részvevők sosem hallottak volna a demokráciáról, a civil társadalomról, a jogfejlődésről és az önrendelkezésről. Az így-úgy hatalomra került kormányok fittyet hánytak saját polgáraikra, pláne a más országokéira, és éltek jogukkal, hogy felosszák globális közjavainkat, és eldöntsék, hogy ki mit kap. A légkörért vívott gátlástalan hajsza ijesztően emlékeztetett az egykor Afrika felosztásáért folyó harcra.

Egyetlen pillanatig sem foglalkozott senki a multilaterális tárgyalásokban rejlő alapvető igazságtalansággal: az egyes államok és az egész föld lakóinak érdekei nem esnek egybe. Sőt, azok gyakran szöges ellentétben állnak. Konkrétan: a legtöbb gazdag és a gyorsan fejlődő ország azon volt, hogy a légkör minél nagyobb szeletét hasítsa ki magának – vagyis hogy több jogot szerezzenek a szennyezésre, mint riválisaik. Az egész folyamat törvényszerűen vezetett el a katasztrofális eredményhez – ennél rosszabbat tervezni se lehetett volna.

Időm nagy részét a Klímafórumon töltöttem. Ez egy alternatív konferencia volt, mindössze négy fizetett szervezővel. Ötvenezer részvevője volt és mégis kiválóan működött minden. (Nem kérdés, hogy melyik csapatra bíznám a bolygó megmentését.) E fórumon Polly Higgins brit ügyvédasszony egy más megközelítést mutatott be. Az egész bolygóra vonatkozó jogokról (planetary rights) szóló javaslata az ökoszisztémákat hasonló jogi garanciákkal ruházná fel, mint amilyeneket az emberek szereztek a második világháború után. Megfogalmazása szerint az emberiség őrzője, gondnoka a légkörnek és a bioszférának, nem tulajdonosa. Javaslata alapján olyan tárgyalási mechanizmus dolgozható ki, amelyben a kormányok kevesebb jogot kapnának arra, hogy rendelkezzenek az ökoszisztémák és az azoktól függő emberek felett.

Már a koppenhágai kutyakomédia előtt is úgy tűnt, hogy talán már le is késtünk arról, hogy a felmelegedést két fok alatt tartsuk. A csak a saját érdekeikkel törődő kormányok egymásra hárították a felelősséget, amióta csak 1992-ben a cselekvés mellett döntöttek. Tizenhét értékes évet vesztegettünk el; lehet, hogy az utolsó időszakot, amikor még megelőzhető lett volna az éghajlat visszafordíthatatlan megváltozása. Ami történt, nem a véletlen műve. Egyes országok módszeresen keresztbe tettek; magatartásukat pedig az energiaipar határozta meg. Ezt az eszement helyzetet olyan országok tartják fenn, amelyekről mostanáig széles körben azt gondolták, hogy jó szándékúak. Ezek az országok akkoriban határozott vállalásokat tettek – viszont rögtön értéktelenné is tették őket, mert kiskapukat hagytak, hamis számokat közöltek és „kiszervezték” kötelezettségeiket. Önös érdekeiket az emberiség hosszú távú jóléte elé helyezték. A vállalati profit és a politikai számítás fontosabb számukra, mint az élővilág vagy az emberi civilizáció. A jelenlegi politikai rendszerek képtelenek a kormányzás legfőbb feladatát ellátni: nem tudnak megvédeni minket egymástól.

Elbúcsúzhatunk Afrikától, Ázsia déli részeitől, a gleccserektől, a jégtábláktól, a korallzátonyoktól és az esőerdőktől. Köszönjük, hogy együtt lehettünk. Bár az az igazság, hogy alig törődtünk veletek. A kormányok kezüket, lábukat törték, hogy megmentsék a bankokat, de amikor a bioszféra védelme lenne a dolguk, marad a civódás és az álcselekvés.

Fordította: Sellei Iván János

Jegyzetek:

[1] Az eredeti szövegben a "melt down" kifejezés szerepel, amelyet az atomreaktorok világából ismerhetünk, szó szerint "leolvadást" jelent, ami egy atomreaktor baleset során reaktormag súlyos károsodását jelenti. Erre a legjellemzőbb példa a csernobili baleset volt. Az elmúlt napokban viszont a koppenhágai klímacsúcs kapcsán is többen használták a "melt down" (leolvadás) kifejezést. Képletesen akár úgy is értelmezhetjük, hogy a tárgyalások következtében elolvadnak/leolvadnak majd a sarki jégsapkák, gleccserek és a sarkvidéki permafroszt. (Fidusz)

Eredeti cikk: Copenhagen negotiators bicker and filibuster while the biosphere burns (The Guardian)

A mellékelt kép a Wikipediáról származik, Creative Commons Attribution-ShareAlike 2.0 UK licenc alatt szabadon felhasználható
 

Ma délben megszületett végre a megállapodás, a Koppenhágai Egyezmény. Az alábbiakban összefoglalom, mit is tud - vagy inkább, mit nem tud, mert utóbbiból van a több...

- A Koppenhágai Egyezményt a legtöbb ország csak tudomásul vette, mivel nem jogilag kötelező, csak politikai egyezség, nem is kell aláírni. Nem csoda, hiszen egyetlen (korábban már megfogalmazott) célszámot tartalmaz: azt, hogy a század végéig lehetőleg a 2 fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedési határszinten belül kell maradni. 

- Az Egyezmény nem határoz meg kibocsátás-csökkentési célszámot a fejletteknek sem 2020-ra, sem 2050-re, ezeket mind 2010 februárjáig halasztja. A fejlett gazdag országok nem kötelezték el magukat egy 40%-os kibocsátás-csökkentés mellett 2020-ra (1990-hez képest). E csökkentéseket hazai szinten kellene teljesíteni – offsetting* nélkül. 

- A fejlett országok nem ismerték el mindazt a klímavédelmi adósságot, amellyel a fejlődő országoknak tartoznak az évtizedek óta tartó szennyezés miatt. Csak nagyon kevés összeget ajánlottak fel gyorstámogatásként a fejlõdõknek 2012-ig (30 Mrd USD), és a hosszútávú támogatás mellett is csak kötelezettség nélkül 'elhatározták magukat' (100 Mrd USD/év elvileg, szemben a szükséges 150-450 Mrd USD/év szükséges összeggel).

- A Világbankot és klímavédelmi alapjait nem vetették el, annak ellenére, hogy a fejlődő országok adósságait kimutathatóan növelik és olyan fosszilis ill. nem tiszta energiákat népszerűsítenek, mint a “tiszta szén” (ez olyan, mint a vegetariánus tigris)

- Az erdőket még mindig beszámítják az offsetting-be, és ez hátráltatja a valódi éghajlatvédelmet és az erõirtás megfékezését. Különösen, hogy a szöveg alapján a monokultúrás, környezetileg és az őslakosok számára problémás ültetvények is erdőnek számítanak, márpedig messze nem azok.

- Az olyan klímavédelmi álválaszok, mint az atomenergia vagy az agroüzemanyagok, nem lettek kizárva az ENSZ tárgyalásokból.

*ofsetting = Rugalmassági mechanizmus, melynek során a fejlett országok a fejlõdõ országokban végrehajtott kibocsátáscsökkentõ beruházásaikat is hozzászámolják a kibocsátáscsökkentési vállalásaikhoz.
 

Szerda délelőtt tartottuk a Reclaim Power demonstrációt, amely az ENSZ klímacsúcs ellen szervezett tüntetéssorozat fő attrakciója lett volna vagy talán volt is. A szervezők és a résztvevők tervei szerint a tüntetők behatoltak volna az ENSZ klímacsúcsnak helyt adó Bella Center területére, ahol a hozzájuk csatlakozó akkreditált küldöttekkel népgyűlésen tárgyaltak volna az éghajlati igazságosság elérésére alkalmas javaslataikról. A tüntetést a Center kerítéseinél szétverte a rendőrség, miközben a tárgyalásokról kijutni próbáló, a demonstrálókkal szimpatizáló küldötteket szintén gumibottal tartották az épületben. Ennek ellenére az akció nem hiúsult meg teljesen, a népgyűlés, ugyan nem a tervezett formában, de megvalósult. Mi is ott voltunk a tömegben.

A sok nehezítés és az előző napok rendőri erőfitogtatásai ellenére összegyűlt egy párezres, elszánt, ugyanakkor elég frusztrált csoport a megadott helyen ami, miután a menetet vezető teherautó a rendőri átkutatás miatti késedelem után megérkezett, láncot formázva, tömött sorokban, dobkísérettel megindult a Bella Center felé. Mindannyian éreztük, hogy messze nem vagyunk annyian, mint amennyiben reménykedtünk, mégis azzal az elszántsággal indultunk, hogy ha törik, ha szakad, megtartjuk a népgyűlést és hallatni fogjuk a hangunkat.

A menet átláthatatlan rendőrsorfallal körülvéve tartott a Bella Center felé, követeléseiről és elveiről, köztük kiemelten az erőszakmentességről skandált. Igazából itt értettük meg, mi is a funkciója egy hadseregben a katonazenekaroknak és a csatakiáltásoknak, ugyanis őszintén szólva mind be voltunk kissé szarva attól, hogy mi várhat majd ránk a végállomáson. A szoros összetartás, a jelszavak és éneklés azonban mindenkiben tartotta a lelket, ezen kívül elfedte a rendőrök hangosbeszélőinek hangját.

A Centerig vezető kb. három kilométeres utat majdnem két és fél óra alatt masíroztuk végig. A tömegben sok civil szervezet és különböző tüntető csoportok is megjelentek, a black block punkjaitól a bohóchadseregen át a szambadobosokig. A legjobbak a „kapitalista ellentüntetők” voltak, hófehér szőrmébe öltözve, pezsgővel ünnepelve. Jelszavaik voltak: We <3 Green Capitalism és Stop the global whining! , We love people, but we love profit more! Szennyezési kereskedelmet követelteltek, és látványosan le akarták fizetni a rendőröket, hogy állítsák meg a tüntetést.

Hogy erőszakmentességét jelezze, a tömeg a szokásos szitkozódások helyett (néha mellett) így bíztatta a rendőröket:

„You're sexy, you're cute, take off your riot suit!”

Az erőszakmentesség nem a határozottság hiányát jelentette, a Bella Centerhez érve a tüntetők a megadott jelre a kerítésnek, pontosabban a kerítés előtti rendőrsorfalnak feszült. Az áttörés reménytelen vállalkozás volt, az attakot a rendőrök pillanatok alatt visszaverte némi paprika spray és gumibotozás segítségével. A rendőrség a szétreppent tömeget bekerítette, azonban további oszlatás már nem történt, ahogy tömeges letartóztatások sem, amire pedig kicsit számítottunk.

A bekerített részen maradt 1300-1500 ember azonban körbe ült, és spontán elkezdte a népgyűlést, még ha a csatlakozni vágyó delegáltakat nem is hagyták részt venni a rendőrök.

A tüntetésen ugyan a megjelent 3000 ember nem jelentett igazán kritikus tömeget, az ott lévők többsége pedig vert seregként hagyták el a helyszínt, tüntetés mégis valamelyest elérte célját. Ugyan üzeneteink valóban akkor jelenhettek volna meg igazán a COP 15 agendájának alternatívájaként a médiában, ha a küldöttek bentről csatlakoz(hat)tak volna hozzánk, az üzenet, hogy a születőben lévő éghajlat-igazságossági mozgalom határozott, kidolgozott elgondolásai vannak, és végre a koppenhágai tüntetéssorozatról nem csak a törő-zúzó black-block magánakcióiról számolt be a média.

Még ha nem is úgy, ahogy akarta, az új mozgalom megszületett és kimutatta a foga fehérjét. Ez csak az első küzdelem volt.

A Friends of the Earth békésen ül a beléptető kapuk előtt, hiszen akkreditációjukat egyik napról a másikra "biztonsági okokból" törölték. A FoE sosem adott okot arra, hogy aktivitásától félni kelljen, szervezete mindig a békés és erőszakmentes véleménynyilvánítást támogatta, de ez nem jelenti azt, hogy csenben kell maradni. Személyes véleményem szerint, ami történt az nem csak hogy igazságtalan, de teljesen fölösleges is. Legalábbis ha feltételezzük, hogy a megadott indoklás valós és nem csak ürügy, hogy a civileket távol tartsák az eseményektől. A fotó a FoE International oldaláról származik, ahol további információ található.

A Nemzetközi Föld Barátai Elnöke Nnimmo Bassey elmondta:

"Meg vagyunk lepve, hogy a Föld Barátai tagok és más kormányon kívüli szervezetek tárgyalásra való belépését megtagadták ezen a reggelen. A mi szervezetünk több millió embert képvisel világszerte, és kritikáinak ad hangot a klímaigazságosság érdekében az ENSZ-en belül. Jelenleg tárgyalásokat folytatunk a helyzetről az UNFCCC-vel, hogy megértsük és megoldhassuk a problémát."

Ma nem engedtek be a Bella Centerbe, mondván, a Föld Barátai (Friends of the Earth International) és még számos más szervezet érvényes beléptetõjét törölték, biztonsági okokra hivatkozva. Így több mint 100 civil delegáltat, akik Japántól Nigériáig, az USA-tól Dél-Afrikáig emberek millióinak érdekeit képviselték szakmai szinten eddig a két hét alatt, most egyszerûen kirúgtak a Klímacsúcsról. Yvo de Boer (Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye fõtitkára) kijött a bejáratnál ülõ Föld Barátai delegáltakhoz, de nyilatkozatában nem árulta el a valódi okot. Az nem igaz ugyanis, hogy a civileknek adott kvóta elfogyása miatt nem jutunk be, azaz hogy túlléptük a FoE-nak jutó kvótát, hiszen NEM jutottak be FoE-sok. Reggel 8 óra óta várunk a bejáratnál, és nem értjük. Semmilyen illegális tevékenységben vagy tüntetésen nem vettünk részt, nem szolgáltattunk okot a kizárásra. Az egyetlen, amit el tudok képzelni, hogy ugyan eszközeinkben konzervatív és békés, de elveinkben radikális szervezet vagyunk, ami nem jelent mást, minthogy a klíma-igazságosságot figyelembe vevő, fair és erős klímavédelmi megállapodásért érdekérvényesítünk. Hiszen csak így tudjuk elkerülni a katasztrófális klímaváltozást. Úgy látszik, túl jól végezzük a dolgunkat, és el akarnak hallgattatni minket. Nem fognak.

A 2009. évi Mérges Hableány díj győztese a biotechnológiai óriás, a Monsanto lett a szavazatok 37%-ával. Az eredményt Naomi Klein, kanadai író és újságíró jelentette be az ENSZ klímakonferencián Koppenhágában. A Shell olajcég lett a második (18%), melyet a hatékony klímavédelmi lépések szabotálásáért "érdemelt ki"; a harmadik az Amerikai Kőolaj Intézet lett (14%).

Tízezer ember szavazott a Mérges Hableány díj szavazásán. A díjat a koppenhágai kis hableány szobor után nevezték el, aki igen mérges a multicégek valódi klímavédelmet aláásó lobbizására. Nyolc jelölt került fel közönségszavazásra a www.angrymermaid.org oldalra.

Az agráróriás Monsanto azért kapott jelölést a díjra, mert genetikailag módosított (GM) vetõmagjait úgy népszerűsíti, hogy azok megoldást jelentenek az éghajlatváltozásra, és e növényeket agroüzemanyagként próbálja lobbizni. A terjedõ latin-amerikai GM-szójaültetvények óriási erdõirtáshoz és üvegházgáz-kibocsátás növekedéshez vezetnek. A "Felelõs szója kerekasztal" (The Round Table on Responsible Soy, RTRS), melynek a Monsanto is tagja, felháborító módon csak tovább népszerûsíti a cég érvelését azzal, hogy megengedi, hogy a GM szóját "felelõs terméknek" minõsítsék. A Monsanto ráadásul be akarja lobbizni a GM szóját az egyik kiotói rugalmassági mechanizmus, a Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (CDM) alá.


A Mérges Hableány díj szervezői az Attac Denmark, a Corporate Europe Observatory, a Focus on the Global South, a nemzetközi Föld Barátai (Friends of the Earth International), az Oil Change International és a Spinwatch.

A Klímacsúcs toporgása közben ma úgy döntöttem, kilátogatok a civil Klímafórumra, hogy meghallgassam George Monbiot-t - az egyik legismertebb környezetvédelmi írót és aktivistát, a Guardian publicistáját -arról, hogyan lett áldásból átok a fosszilis üzemanyag. Az eljutás nehézséges miatt az előadás közepére érkeztem meg, de így is több történt, mint máshol…

Monbiot hangsúlyozta, hogy jól látszik: az olajcsúcs már nagyon közel van, hiszen egyrészt 1998 óta gyakorlatilag minden évben mondják az olajkutatók, hogy mindjárt, most van, másrészt felbukkantak az egyre problémásabb fosszilis üzemanyagok kitermelési ötletei, kísérletei. Leginkább emlegetett példa a kátrányhomok (tar sands), amelyet Kanada tervez kitermelni a területén nagy mennyiségben, viszont azt még ők sem tudják letagadni, hogy az egész több energiabefektetéssel jár, mint amennyi kinyerhető belőle. Egyrészt az olajat rengeteg energia és víz felhasználásával tudják csak elválasztani a homoktól, másrészt nagyon kis olaj- azaz energiasűrűségű és hatalmas területeket tesz tönkre a kitermelés. Röviden az egész egy agyrém, de jól mutatja az egyre elkeseredettebb olajéhséget.

Monbiot ezután a 2009-es World Energy Outlook-ot említette, amely szerint  a globális energiaellátásra mostantól 2030-ig 25,5 billió dollár kell, függetlenül attól, hogy milyen energiát használunk, csak hogy megmaradjunk a mai fosszilis alapú világban. (Csak összehasonlításul: az olaj-országokat tömörítő OPEC bevétele az olajból 30 billió dollár.) Ezzel az erővel végre válthatnánk megújuló energiákra is, de sajnos az is sokba kerül, mivel az energiarendszer fosszilis alapú, ezért a megújuló energia infrastruktúra kialakításakor, berendezések előállításakor stb. jelentős mennyiségű fosszilis energiát is használunk, ami csak teljes szerkezetváltással csökkenthető le.

Tehát ha a megújuló energia használata csak kiegészíti a fosszilisét, nem helyettesíti, nem vagyunk a megoldás közelében. Monbiot ezt úgy szemléltette, hogy olyan, mintha émelyítő karamelltortát (fosszilis) és salátát (megújuló) ennénk egyszerre, és azt várnánk, hogy ettől fogyni fogunk.

Akkor mi a megoldás? A harmadik út: energiatakarékosság és energiahatékonyság. Végül ezzel zárta az előadást: tud egy tuti fosszilis technológiát, ami geológiailag biztonságos, gazdaságilag megéri, szociálisan igazságos és a környezetet sem rombolja: BENNE KELL HAGYNI A FOSSZILIS ERŐFORRÁSOKAT A FÖLDBEN!

Monbiot és a panelisták előadása után sok kérdést tett fel a lelkes 500 fős hallgatóság. Monbiot ezek kapcsán úgy foglalta össze a döntéshozói klímavédelmi hozzáállást, hogy sokan a klímaváltozás komplexitása mögé bújnak, és ezzel a kifogással halogatják az érdemi lépéseket.

Ugyanakkor felemelte szavát a holnapi 16-iki békés demonstráció mellett, azzal a jelszóval, hogy a Bella Centerben azért születnek rossz válaszok, mert rosszak a kérdések és itt az ideje, hogy Koppenhága az emberek klímacsúcsa legyen.

Két Kubáról szóló előadáson is voltam, mert mióta megnéztem a Community solution szervezet álltal készített filmet "A közösség ereje" címmel, azóta úgy gondolom, hogy van valami a kubai közelmúlt történetében, amire érdemes figyelni. Most ha lehet tekintsünk el a politikai helyzetüktől, jelenleg most ez pont nem érdekel, és nem lesz a fókuszpontban. Itt most a szervezés, a közösségi életterek, az egész életmód átalakítása van a központban.

Kuba az elmúlt 20 évben olyan tapasztalatokat szerzett önellátás és ökogazdálkodás területén, amit kevés ország mondhat magáénak. Nem csoda, hogy minden ezen témával foglalkozó konferencián ott vannak előadóként. Kuba nem jószántából lett ennyire jófej öko és természetbarát, hanem mert a helyzet rákényszerítette.

A Szovjetunió összeomlásával Kuba egyik napról a másikra inport üzemanyag és élelmiszer nélkül maradt, a túltermelt cukornádra meg nem volt kielégítő igény, így kereskedelemből sem tudtak szert tenni elég forrásra. Kuba egyik reggel erőforrások nélkül maradt, és eszmélnie kellett, megismerte a sziget eltartóképességének határait, saját bőrén tapasztalta azt, amiről a zöldek már évtizedek óta papolnak, az ökológiai lábnyom, az eltartóképeség és a fenntarthatóság elvont fogalmai ott kézzel fogható értelmet nyertek. Kis haladékot kapott az átállásra, mivel voltak olyan országok, ahonnan némi nyersanyagot be tudott még hozni, de így sem volt vesztegetni való idejük. Abból kellett megélniük, amit maguknak termeltek, ami abban az időben minimális volt, és el kellett érniük, hogy az extrém erőforrás hiány közepette ne legyenek zavargások, és ne törjön ki polgárháború. Hogy ezt hogyan lehet végigvinni, az minden állam és közösség számára végiggondolandó példa.

A kubai városi kertész mozgalom nem romantikus zöld idealizmusból fakadt. Nem volt üzemanyag, tehát mindent a lehető legközelebb kellett létrehozni, decentralizálódott az élelemtermesztés, az oktatás, az egészségügyi ellátás.

Kijelentették azt az alapelvet, amit a fejlett országok vezetői, és még Magyarország is a növekedési fanatizmusában nem vagy csak elvétve tud kimondani: HA FENN AKARUNK MARADNI ÉS HA EZT FENN AKARJUK TARTANI, AKKOR TANULNUNK KELL A MÚLTBÓL. A szerencséjük az volt, hogy az akkor élő legöregebb generáció még ismerte a régi technikákat, még tudta, hogyan kell az ökrökkel foglalkozni, hogyan és mit lehet szerves tápanyagként gyűjteni, hogyan lehet kőolaj függőség nélkül megélni. Ezeket az embereket kérték meg, hogy segítsenek, és egy generációt kihagyva fiatalokat kezdtek el tanítani a hagyományos háztáji kertészkedésre, ma úgy hívjuk vegyszermentes biokertészkedésre. És ezt nem a faluban tették, hiszen Kuba lakosságának 75%-a városban lakik, és ugye a szállítással az üzemanyag hiány miatt komoly gondok lettek volna, hanem Havannát és a többi várost alakították át a lehető legönellátóbbá. Ma Havanna lakosságának élelmiszere 50%-ban a városon belül terem, és a másik fele is a közvetlen környezetből érkezik. Kisebb városokban a lokális ellátás aránya 100%.

A lovaskocsik ismét elkezdték gyűjteni a trágyát, a városi szervez hulladék értékes komposzt alapanyag lett, a víz felértékelődött, hiszen a városi kertészek megértették létfontosságú az öntözés. Vízmentes, de higénikus komposzt illemhelységek kezdtek elterjedni, illetve az esővízgyűjtés, vízgazdaságosság meghatározóvá vált. A városi levegő seznnyezése lenne az egyik fő ok, ami ma mondjuk Budapesten egy ilyen ötletet csírájában ölnen meg, de Havannában a forgalom visszaesése miatt szerencsére a szmog nem volt elviselhetetlen.

Az a dogma, hogy ez a folyamat visszalépés egy szemvillantás alatt eltűnt és az élelmiszer termelés tudása, képessége az egyik legfelértékeltebb szakma lett. Nagyon komoly intenzív mezőgazdasági lobbival kell megküzdeni, hiszen a nagy cégek azt állítják, hogy hiába indítanák be a helyiek a városi kerteket, azok nem képesek eleget termelni, és így a városi paraszt tönkre fog menni. De a tapasztalatok nem ezt mutatják.

Két olyan szféra van, ami kiemelt szerepet kapott Kubában az úgynevezett Special Period - Különleges Időszak alatt. Ez az oktatás és az egészségügy. Az oktatás decentralizálódott, számos helyi egyetem jött létre, ahol a kutatások a hosszútávon fenntartható módszerek lehetőségeit vizsgálják figyelemre méltó eredménnyel. A gyerekek oktatásába beillesztették a kerti munkákat és a növénytermesztés megismerését. Az egészségügyi és szociális ellátásokat pedig komoly erőfeszítések árán tartották szinten. Az iskolák és az öregotthonok ingyenes étkeztetésben részesülnek, méghozzá jó minőségű, friss és helyi élelmiszer formájában. Az orvosképzés és egészségügyi oktatás magas színvonala pedig jelenleg Kuba egyik fő aduja: ha nincs sok fizikai erőforrásod, akkor halmozz fel minél több tudást! 

Kuba számos ponton kritizálható, mint minden, hiszen a dolgok álltalában csak nézőpont kérdései. Azonban kényszer miatt megvalósították (illetve folyamatosan dolgoznak rajta) azt lokálisan fenntartható élelmiszergazdálkodást, amelyről a zöldek már jó ideje beszélnek. Ma Kuba élelmiszer termelésének 90%-a helyi, bio és elérhető az emberek számára. Ezt a nézőpontot érdemes mérlegelni és értékelni. Továbbá Kubában létrejött az a mesterséges Peak Oil szituáció, amivel valószínűleg előbb utább minden ország szembesülni fog, hiszen az globális olajkitermelés már elérte a maximumát 2008-ban (Hubbert féle Peak Oil előrejelzés meglepő pontossággal történik meg). A kutatók azt mondják, hogy a szélsőségesen olajdependens gazdaságok, jelenleg vakrepülnek. Kuba most próbálja ki, hogy hogyan lehet boldognak lenni... kevesebbel.

Lehet cincálni a cikket...

Tegnap este a rendorrobotok annak rendje es modja szerint kipakoltak Christianiat, ahol tobb ezer ember bulizott volna bekesen. A kozponti satorban Hardt, Klein es fokepp a CJA (Climate Justice Action) karizmatikus szonoka, Tadji Muller eloadasai arrol szoltak, hogy kik vagyunk es mit akarunk elerni. A lelkesito beszedek no meg a balkani ska muzsika annyira feltuzelt par embert, hogy kimentek balhezni a varosba. A rendoroknek mi sem volt termeszetesebb, mint hogy lejatszak az unalomig ismert taktikai jatekot, s elfoglaltak az autonoom terulet.

 A bulin tobb ezer ember vett volna reszt, de a Reclaim the Power partynak rossz vege lett, a legokatonak kedelyesen kikalauzoltak minden bulizot a kisse feldult bejarathoz. A helyszinen volt tucatnyi magyar, nem tudni olýanokrol, akiket letartoztattak volna. Amig folytak kint az utcai kergetozesek es neolitikumi fegyverekkel vivott harcok, addig a magyar delegacio java resze cigany zenere es reagee-re mulatott a satorban, de volt egy konyygaz, mely kikergetett mindenkit a satorbol. Az aktivistak megnyugtatasara szant Trauma központ ajtaját is betörték a rohamrendorok. Tobb magyar meg idoben elhagyta a teruletet az epulo barrikadok kozt.

A rendorok hiperkorrektek: Stay this line! No problem, we will escort you out. Well done,. Ennyi hangzott el toluk. Hatalmas tapasztalattal rnedelkeznek mar a Christiania harcokban, es nem is akarnak minenkit nyakra fore bevinni. A rendorkutyak nyuszitese bejart minden utcasarkot, mert szegeny blokik nem kaptak gazalarcot.

Christianiaban messze nem ez az elso ilyen attrocitas, legutobb egy eve voltak napokig tarto zavargasok, amikor az egyik kozponti kulturalis kozpontot bezartak. Akkor a hidat 25 percig tudtak tartani a kemnylegenyek/leanyok a rendorokkel szemben. Most sem sokaig sikerult.

Christiania szabad varost 1971-ben alapitottak dan hippik, aki bekoltoztek a kikoto melletti hasznalaton kivuli kaszarnyakba. 1989-ben a dan parlamant elfogadta a Christianai torvenyt, es eleg nagy autonomiat adtak a varosresznek. Fuggetlenseguket kihasznalva kozossegi elvek szerint mukodnek egyutt egymassal. Sajat reszveteli elven mukodo onigazgato torvenyhozassal rendelkeznek. Christianiaban egyszeruek a torvenyek: tilos a lopas, az eroszak, a fegyverek es kesek tartasa, a golyoallo melleny viselese, a kemeny drogok fogyasztasa, es motorosbandak nem hajthatnak be. Nagyon magas a koztulajdon aranya, pl minda 120 autojuk es 1500 kerekparjuk kozos.

A 34 hektarnyi teruleten 815 ember eli nem szokvanyos mindennapjait. A lakosok szama nem novekszik, mert dan kormany jo ideje nem ad letelepedesi engedelyt senkinek, megvarjak, mig kihalnak az oreg hippik. Sajat soruk, es egy nemzetkozi focicsapatuk is van, amely megrendezte a nem FIFA orszagok vilagbajnoksagat, aho resztvett Tibet, es Gronland mellett, az akkor meg forradalmi allpotokban levo Kelet-Timor.

Kivonult a 14-iki informális tárgyalásról a 130 fejlődő országot tömörítő ún. G77 (http://en.wikipedia.org/wiki/Group_of_77) , mert az elnöklő dánok olyan egyeztetést javasoltak, amely megpróbálta a Kiotói Jegyzőkönyv meghosszabbításáról szóló folyamatot elsikkasztani, ezzel a fejlett államok kihúzhatták volna magukat a kötelező kibocsátás-csökkentési kötelezettségek alól. Eredetileg a folyamat ülését a hosszú távú stratégiák kialakításáról szóló üléssel együttesen tartották volna, de a kiírás szerint csak az utóbbiról lett volna szó.

A Föld Barátai azonnal reagált, és „Kiállunk Afrika mellett! – ne nyírd ki a kiotói célokat!” szlogennel villámakciót rendezett a klímacsúcs helyszínéül szolgáló Bella Center halljában, afrikai delegáltak nyilatkozataival.

A nemzetközi Föld Barátaitól Nnimmo Bassey is hozzászólt: „Támogatjuk az afrikai országok követelését, hogy szükség van kiotói célokra és a fejlettek számára kötelező kibocsátáscsökkentésre. Erősen kritizáljuk a fejlett országok álságos tárgyalási taktikáját, amellyel fel akarják rúgni a szabályokat és a saját szájuk íze szerint alakítanák. A fejlett országok akasztják a tárgyalásokat, miközben Afrika előre próbálja vinni.”

A tárgyalások végül újraindultak, késő éjjelig fut a mai „ülésszak”.  A Magyar Természetvédők Szövetségétől a hétvégi akcióra érkezett aktivisták hazamentek, én maradtam megfigyelőként-tudósítóként és főleg lobbizóként a helyszínen.  17-éig szállítom a híreket nektek.

Képek: Föld Barátai (Friends of the Earth International)

Világ parasztjai egyesüljetek

Tegnap a Via Campesina nemzetközi parasztmozgalom demonstrációt tartott Koppenhága belvárosában. A demonstráción a beszédeket az Európai Parlament képviselői, Latin-Amerikai országok parasztmozgalmainak a vezetői tartották, az intenzív vegyszerhasználó agro-business dán óriásvállalatának a székháza előtt. Eredetileg egy disznógyár előtti demonstrációról szóltak a hírek, de a rendőri készültség pacifikálta az akciót, és így disznónak öltözött emberek hívták fel a figyelmet az intenzív mezőgazdaság klímaváltozásra gyakorolt hatására.

A kb. ezer főt tartalmazó tömeg bohócok és dobosok vezetésével, zöld Via Campesina zászlók alatt spontán vonulásba kezdett Koppenhága belvárosában. A tömeghez csatlakozott még hat-hétezer ember, akik fokozódó rendőri őrizet mellett énekeltek és táncoltak a koppenhágai utcákon. Amikor a tömeg az alternatív csúcs központjánál, a Klíma Fórumnál járt, akkor a rendőrök lezárták annak a bejáratát, és a kint dohányzó blogírót sem engedték vissza az épületbe félórán át. A menetet végül a rendőrök, a szokásos taktikájukkal felszeletelték, és beterelték egy nagyobb térre. A téren népkonyhát üzemeltető svéd fiatalok házilag termesztett zöldségből készült forró levessel várták a demonstrálókat.

A Via Campesina, a tüntetés szervezője a Koppenhágában lévő globális civil szervezetek közül az egyik legerősebb, aki támogatja a Klíma Igazságozság ernyője alá összegyűlt Mozgalom által követelt politikai intézményrendszer változást, és a gondolati és gazdasági paradigma váltást. A Via Campesina tömöríti a világ parasztmozgalmait, legtöbb képviselőjük Latin-Amerikai, de sokan vannak Afrikából és a Távol-Keletről is. Az európai szárnyban központi szerepet játszanak a franciák, a Confederation Paysanne nevű szervezet az francia zöldekkel szövetségben az Európai Parlamentben is rendelkezik két képviselővel. Az egyikük a híres McDonald's romboló, José Bové.

A mozgalom fő célja az élelmiszer önrendelkezés ideájának a gyakorlatba ültetése, és a paraszti mezőgazdaság támogatása a nagyüzemi intenzív mezőgazdasági termeléssel szemben. Magyarországon nincs tagszervezete a Via Campesinának. A Jobbik parasztjai próbáltak közeledni, de a Via Campesina nem árul egy gyékényen Mozgalom azokkal, akik a társadalmi kirekesztést hirdetik. Élő szakmai kapcsolatot ápolnak viszont a Lehet Más a Politika szakmai képviselőivel.

A Via Campesinának csak alulról szerveződött mozgalmak és gazdaszervezetek lehetnek tagjai, pártok nem.

A Reclaim the Fields Mozgalom is nagyon aktív Koppenhágában. A fiatal parasztok, a Via Campesina szimpatizánsai, több akció szervezésében is részt vesznek. A holnapi mezőgazdasági tüntetésen több látványos akcióval is felhívják majd az emberek figyelmét arra, hogy a super-hipermarketek polcain lévő zöldségeknek és más élelmiszereknek nagyon magas „klímaköltsége” van. Az otthon, vagy helyi kisparaszti birtokon termelt élelmiszerekkel szemben, amely termelési módra való áttérés sokat segíthet a klímaváltozás elleni küzdelemben. A Reclaim the Fields Mozgalomnak Magyarországon egy húsz fős csoportja működik, akik közül hárman részt vesznek a koppenhágai eseményekben is.

A mai napon egy jelentős méretű demonstráció vonult a dán védelmi minisztérium épülete elé, hoyg felhívja mindenki figyelmét, a klímaváltozás problémája nem csak a széndioxid-kibocsátás szabályozásáról szól. A klímaváltozás okozta természeti katasztrófák, a fogyatkozó nyersanyagokért vívott konfliktusok miatt több százezrek válnak hontalanná a harmadik világban már most, ami csak fokozódni fog, ahogy a klímakrízis hatásai erősödnek.

A megélhetésüket, otthonukat és biztonságukat elvesztett tömegek teljesen reménytelen helyzetben keresnek új hazát, és ugyan ez elsősorban regionális vándorlást jelent, sokan keresnek menedéket Európában, ahol azt gondolják, biztosíthatják maguknak a nyugodt életet.

Az EU bevándorláspolitikája azonban egyre inkább a kirekesztés, illetve a határokon kívül tartás politikája, az Európa Erőd folyamatos erősítése. A menedékkérőket, akik mégis az erődön belülre kerülnek egy ideig fogda-szerű körülmények között tartják, gyakorlatilag bűnözőkként kezelik őket, vagy olyanokként akiket csak a nyugati társadalom gazdagságán való élősködés motivál, amely gazdagság gyakran a menekültek és bevándorlók élhetetlenné vált hazájának kiszipolyozásából származik. 

A menekült státusz kérelmi eljárás bonyolult, szigorú és leginkább azt igyekszik bizonygatni, hogy az adott menekült valójában "csak" gazdasági migráns. Akinek elutasítják a kérelmét,  azt visszataszítják oda, ahonnan eljönni kényszerült. Ráadásul menekült státuszt csak az kaphat, aki bizonyítani tudja, hogy a hazájában üldözték, tehát ha a házadat és földedet elmossa az ár, és ezért leszel földönfutó, az nem kvalifikál.

A tüntetők dobokkal zászlókkal, tarnszparenssekkel, szoros láncba tömörülve mutatták szolidaritásukat  a jelen és a jövő menekültjeivel, bevándorlóival, a deportálások megszüntetését követelték. Fő jelszavuk szerint egy igazságos világban nincsenek határok és mindenkit mindenhol szivesen látnak. A tömeg a rendőröktől elzárt védelmi minisztérium elől a parlament elé vonult, ahol elkötötték az épület előtt kifeszített föld-léggömböt, ezzel jelezvén, ők készek változtatni a világon. A tüntetést a rendőrség nemsokkal ez után atrocitások nélkül feloszlatta.

This is what democracy looks like...

Képek ITT : LMV.HU

Az index címlapján tegnap a következő cikk szerepelt a tegnapi koppenhágai megmozdulásról: „Törtek-zúztak a felmelegedés ellen”. A szövegben kacifántos fordulatokkal, mint „huligánok” vagy „a klímacsúcs miatt megvadult tömeg” próbálják kielégíteni saját vérszagra éhes média hajlamaikat, és egyben bemocskolni a globkrit tüntetéseket, ahogy mindig is teszik.

Az igazság az, hogy a rendőrség 900 embert „megelőző céllal” letartóztatott anélkül, hogy azok bármit is csináltak volna a békés tüntetésen kívül. Dániában a klímacsúcs idejére törvényi erőre emelkedett a rendelkezés, hogy gyakorlatilag bárkit letartóztathatnak preventíven ha úgy néz ki, mint aki rendet akar bontani, vagy akár azért, ha van nála valami, amivel el tudja takarni az arcát (sál, télen...). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy pofára letartóztatnak. Az egész az orwelli gondolatbűnözést idézi. A következő beszámoló egy magyar srác beszámoja a valós helyzetről:

A klímacsúcson tegnap a dán rendőrség veszedelmes precedenst teremtett. Átlépett egy olyan határt, ami nem egy európai demokráciában ritkán szokás. Sőt, valószínűleg a Kínai Népköztársaságban sem fordulhat elő, hogy több száz embert letartóztassanak az öltözéke miatt, vagy azért, mert „rossz társaságba keveredett”. Velem és még 3 magyar aktivistával pontosan ez történt.

A csúcson megrendezett 100.000-es, békés tüntetésen részt vett a hírhedt black bloc is ( anarchiasta/antikapitalista fiatalok, akik a tüntetés tettlegesebb formáját szokták választani, és feketet ruhájukról, csukjájukról), amit a rendőrség minden előzmény nélkül megtámadott és elkerített és egy utcaszakaszon körbezárt. Az, hogy a kordonon belül maradtak fele egyáltalán nem tartozott a csoportosulásba nem számított. Kezdetben senki sem tudta, hogy mi a kordon oka, a benn rekedt tüntetők egy része tánccal és zenéléssel próbálta elviselhetőbbé tenni a helyzetet, a rendőrség pedig annyi felvilágosítással volt hajlandó szolgálni hogy you wait. Félóra várakozás után kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a rendőrség mindenkit le fog tartóztatni a kordonon belül. Mivel az embereket egyenként emelték ki, ez a procedúra -talán szándékosan- elég sokáig tartott, ellenállás nem történt. A letartóztatott embereket megbilincselték a tömeges letartóztatásokra alkalmas műanyagbilincsekkel, és a hideg földre ültették. Ez után már felállni is tilos volt, enni, inni wc-re menni nem volt jó, cserébe 4 óra várakozás következett. A várakozás után a rendőrök a városközponttól távol, egy elhagyott gyárépületbe vitték a letartóztatottak, a letartóztatás okáról továbbra sem voltak hajlandóak felvilágosítást adni, a bilincseket sem távolították el. Ezután rendkívül lassan vezettek mindenkit egy rögtönzött „bíróság” elé, ahol az adataim felvétele után elengedtek.

Azt, hogy mivel vádolnak nem derült ki, valószínűleg semmivel, csupán az elrettentés kedvéért tartottak bilincsben 800 embert étel, ital és wc lehetőség nélkül megbilincselve. Az utcai üldögélés hangulatát az egyik helyi lakos tette barátságosabbá számunkra, aki a szomszéd házra vetített projektorával, majd később egy kis zenét is szolgáltatott nekünk - én a Sound of the police-ra és Jackotól a Heal the worldre emlékszem, de persze a rendőrséget sem ez, sem a letartóztatottak különböző skandálásai sem hatották meg (We are peaceful what are you?, Let us go!, vagy a bejegyzés címeként is szolgáló This is what democracy looks like). A teljes procedúra megbilincselve számomra 7 órát vett igénybe, ám amikor elengedtek, még jó páran voltak foglyok. A szabadon engedés abból a szempontból is problémás volt, hogy a városközponttól távol, gyakorlatilag tömegközlekedés nélküli területen történt, egy olyan városban, ahol a többség nem ismerős.

Teljesen egyértelmű, hogy a rendőrség csupán erőt kívánt demonstrálni, hiszen a legújabb, inkább persze csak pletyka szintű információim alapján senki ellen nem emeltek vádat. Dánia rendőrállammá vált a csúcs idejére, egy 100.000 fős békés demonstrációról ad-hoc módon letartóztatni 800 embert nem demokratikus, nem európai, hanem a legsötétebb diktatúrákat idéző fogás, decemberben a betonra ültetni őket gyakorlatilag kínzás, az esetnek következményei nagyon valószínű, hogy nem lesznek. ellenben az indexen az szerepel a címlapon, hogy huligánokat tartóztattak le, ami már csak azért is problémás, mert a letartóztatás pillanatáig semmilyen atrocitás nem történt.

Most, ahogy ezt a posztot írtam, egy spontán tüntetés haladt el klímacenter épülete előtt. Kimentem az épületből elszívni egy cigit, és megnézni, mi folyik, mire a rendőrök elállták az épület bejáratát, és nem engedtek minket vissza. Képek erről is hamarosan.

A tegnapi nap a civil erődemonstráció jegyében telt. Délelőtt kék esőkabátos tömeget képezve árasztjuk el a belvárost, „elmosva” a klímaváltozásra adott rossz válaszokat. A felvonulók hihetetlen kreatívak: óriáshóember, zsinóron rángatott politikusbábok, gumicsónakos szörfözés a tömegen, ezerféle kosztüm és minden sarkon egy csapat jegesmedve, azokat mindenki szereti. Aki nem készült, annak sem kell szomorkodnia, a szervezők készültek táblákkal és zászlókkal, ezek kézről kézre járnak.

Képek itt találhatóak: lmv.hu

Itt van mindenki, civil szervezetek, szakszervezetek, zöld pártok Európa minden sarkából. Igazából nem nagyon tudom, hogy ők mit gondolnak, mit akarnak, a szónokok is az általánosságok szintjén maradnak, a menet jelmondata: WHAT DO WE WANT? CLIMATE JUSTICE! WHEN DO WE WANT IT? NOW! Ebbe aztán mindenki azt képzel bele, amit akar.

Délután megindul a menet a Bella Centerhez, a konferencia hivatalos helyszínéhez. Tíz kilóméternyi menetelés, de bírjuk, a hangulat magával ragad, a pálinka melegít. Megérkezünk végre, alig állunk a lábunkon, de várjuk a finálét – mi lesz most? Nagyjából semmi nem lett. Persze, be kéne törni, a falakon belülre kerülni és elmondani, mit gondolunk, mit akarunk. Ennek persze semmi esélye, kordonok és rendőrök sorfala hermetikusan elzárta a konferenciaközpontot. Ezt bizony nem szervezték túl. Nincsenek lélekmelegítő szónoklatok, lelkesítő zene, fáklyák vannak ugyan, de ez nem elég a lelkesedés fenntartásához. Így hát fáradtan lézengünk egy darabig, majd győz a hideg és a fáradság, hazaküzdjük magunkat.

Este a dán híradóban a „rendbontásokon” van a hangsúly. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért is meneteltünk egy fél napon keresztül? Azon vitázunk, hogy minek van több értelme, mik a helyes módszerek, mi a legcélravezetőbb. Az erőszak az, ami sajtót kap, az Index aznap esti főcíme: „Törtek-zúztak a klímáért”, a százezres menetet épp, hogy megemlítik a cikkben. Megengedhető az erőszak jó célok érdekében? A kép az este későbbi szakaszában azonban nagyban árnyalódik. Befut két csapattársunk, egyenest az örsről. Mivan???

(Erről többet a következő posztokban…)

Szåzezer ember vonult fel ma Koppenhåga utcain azert, hogy a Klima Igazsågossåg (Climate Justice) azonnali megvalósulasat køveteleje a tøketlenkedø, pænzhajhåsz politikusoktol.

Az åradatot a Føld baråtai Mozgalom szervezte, jelen volt mæg az eurøpai zold pårtok majd mindegyike mellett, a legtøbb nemzetkøzi civil szervet (Greenpeace, WWF), es a nemzetkozi parasztmozgalom a Via Campesina, es soktizezer autonom. Aktiviståk æs helyiek, zenæszek æs bohøcok, kismamåk æs kisbabåk, båbpolitikusok æs ælø politikusok (Josæ Bovæ), jegesmedvek æs orias hoemberek, sok tanc es zene mellett køveteletæk az azonnali rendszertszintu væltoztatæst a klima ærdekæben. A tomeg tiz kilometeres meneteles utan kiert a Bella Centerhez, ahol az ENSZ targyalas folyik. Ott soktizezer faklya es gyertya fenyevel hivtak fel a politikus figyelmet az ugy fontossagara. Politikai rendszervåltozast køveteletek a klimavaltozas ellen.  

A civil mozgalmi erok a mai napot jo erodemonstracionak tartjak, az erdekesebb dierkt akciok varhatok meg a reszukrol a holnapi napon. A magyar szervezetek kozul az MTVSZ, az LMP, a Vedegylet ,a Greenpece, a Messzelato egyesulet, a Vissza a Foldekre! Mozgalom, es tobb szakkollegium tobb, øsszesen tobb, mint szaz fovel kepviseltette magat az esemenyen.

Rendbontas, csak a rendorok reszerol volt, amikor lezartak ket utanyi teruletet, ahol a Fekete Sereg vonult. Esælye sem volt az eroszaknak. Bærkit, aki akar a feketek kozeleben volt letartoztattak. Krisnasokat, bameszkodo fotosokat, atlagos jarokeloket, es rossz tarsasagba keveredoket negy oran åt megalazø modon a betonon ultettek, amig folyt az eloallitas. Negy magyart, akik kozul az egyik koppenhagai lakos, letartoztattak. Mindanyiojukat elengedtek azota, es jol vannak.

Az egyikuk keszitett felveteleket a rendori akciorol. Ezeket, es a meneten løtt fotokat, es a forgatott videokat holnap kozoljuk.

Egy világ, ami a legtöbb esetben érdekek vagy identitás mentén megosztott, most talán közös nevezőt talál. Ez a gondolat többször elhangzik "A klímaváltozás belső dimenziói" című előadáson. Világunk legelterjedtebb vallásainak képviselői ültek a színpadon, a teremben a hangulat kellemes és békés, barátságos, már-már szeretetteljes és családias. A lelki tanárok feladata most az, hogy arról beszéjenek, miként jelenik meg a belső világunk minősége a külső környezetünkben, hogyan képeződnek le gondolataink a fizikai világban. Mit jelent a belső klíma és mi köze van ennek a COP15 klímacsúcshoz. 

Amiben egyetért minden lelki vezető és lelki segítő, a probléma gyökere, hogy a mai kor embere elveszítette a kapcsolatot a természettel. A folyamat a fejünkben kezdődött el, amikor individualizálódtunk, amikor abba a tévhitbe estünk, hogy önállóak és függetlenek vagyunk az egésztől, a környezetünktől, a természettől, a mindenben megnyilvánuló Istentől, letlégyen bárhogyan nevezve is. A valóság és a tapasztalat ezzel szemben azt mutatja, hogy saját fizikai mivoltunkban is folyamatos kapcsolatban és anyagkörforgásban állunk a közvetlen környezetünkkkel, és lelkünk, tudatunk, lényegünk, önvalónk is folyamatos kiad és befogad hatásokat a külvilágból és végső soron egy és azonos vele. Ha felismerjük, hogy mi nem csak hogy a természet része vagyunk, hanem maga a természet vagyunk, akkor a környezet állapotára éppen olyan figyelemmel tudunk majd lenni, mint saját testünk állapotára. Ki tudná tönkretenni a természetet, miközben tudja, hogy az valójában ő maga.

A vallás szférája az érzelmek és kevésbé az értelem szférája, azonban életünk jelentős részét érzelmeink és szubjektív benyomásaink irányítják függetlenül attől, hogy milyen mértékben vagyunk intellektuális és milyen mértékben emócionális típusúak. Lényegében döntéseinknél nem lehet kizárni a szubjektív elemeket, és ezen előadás szereplői egyetértettek azzal, hogy nem is kell. Elvesziítettük a kapcsolatot a külső természettel és sajnos a saját belső örökölt természetünkkel. A belső hangot nyomjuk el a modern világ zajaival. Azt a hangot, mely odabentről taníthatna meg minket arra, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Azt a fajta igazságot taníthatná meg, amit nem kívülről kapunk, hanem önmagunk által belülről nyerünk, amit a legmélyebb lényünk tud természeténél fogva. Ha erre a hangra figyelnénk, tanulhatnánk, és újra csatlakozhatnánk a természet teljességéhez. INTUITION = INNER TUTITION. Játék a szavakkal, vagy a megérzés, a belső vezérlő hang tényleg a saját belső mesterünk, s a bennünk élő bölcs tanár, amire a mai világunkban nem szokás figyelni?

Az előadás mondanivalója szavakkal nehezen kifejezhető, oda szeretné üzenetét eljuttatni, ahova a szavak nem jutnak el, csak egy mélyebb megértés. A tény, hogy egy ilyen spirituális előadás a nem hivatalos klímacsúcs (Klímaforum09) egyik megbecsült és teltházas előadása volt azt mutatja, hogy a vallásoknak, a lelki vezetőknek a vallási különbségeket félretéve kell lépniük egy közös cél érdekében. És az előadás üzenete az volt, hogy erre készek és képesek.

A globális felmelegedésért nem csupán a kőolaj-földgáz-szén alapú energia termelés, és a kipufogó gázok a felelősek. Az egyik legnagyobb forrása az üvegházhatású gázoknak a nagyüzemi állattartásban élő, leginkább kérődző állatok feneke. A húsimádó társadalom, ha nem is a saját, de az állatai fingjában fog megfulladni. Mit tehetünk ez ellen? Adóztassuk a marhafingot!

Már megírtuk egyszer, hogy milyen veszélyes a húsevő társadalom habzsolása, és az angol tudósok miért is preferálják a flexitáriánus, kevés húst tartalmazó étrendet. Most az vizsgáljuk miként lehetne központilag fellépni a fing ellen.

A south park vonatkozó része óta tudjuk, hogy fingani, csak mértékkel, de kell. De az amcsi animációs komédia sztárjai arról nem szóltak, hogyan tanítsuk mérsékelt fingásra húsáért tartott háziállatainkat. A megoldás a nagyüzemi állatartásban élő marhák és disznók, illetve az ő gazdáik adóztatása. Aki azt gondolja, hogy ebből horribilis húsáral lesznek, azt ki kell ábrándítanom: már most is az van. Ha külön adóval súlytatnánk nemezetközi szinten a finggyárakat, akkor a helyi kisüzemek szerepe megnövekedne. Mindenki majd Mari nénitől venne tejet, Józsi bácsitól, a sarki hentestől karajt, és nem kínai konzervet, melyet Ausztráliában csomagolnak, meg brazil tápon Hollandiában hízlalt tehéntől származó, franciák által értékesített tejet. Tehát az élelmiszer-kilométerek radikálisan csökkennek majd.

A nemzetközi fingadóval erősíthetjük a helyi gazdaságot, a kisüzemi állattartást. Végső soron itthon teremtünk munkahelyet és fogyasztóképes keresletet. De ezzel a globalizáció lassulna, és ismét a lokalizáció kerülne előtérbe. Kevesebb fing, kisebb éghajlatváltozás. De az ilyen lépéseket a WTO nem nagyon komálja, Kína meg hidegrázást kapna. De mi lesz Mari nénivel, Józsi bácsival, és a házias ízekkel?

A közösségi weben sok hasonló tartalmú csoport van. Közülük szemezgettünk:

Azonnal a klímavédelemért MOST!

14 nap, hogy megpecsételjük, a történelem ítéletét a generációnkról ...

Ma 56 újság 45 országban olyan lépést tett, amit soha ezelőtt, egy hang szólalt meg az összes vezércikkben. Erre azért került sort, mert az emberiség egy totális vészhelyzettel néz szembe.

Hacsak nem fogunk össze, hogy egy meghatározó döntést hozzunk, a klímaváltozás tönkrezúzza bolygónkat, és vele együtt a jólétünket, biztonságunkat is. A veszélyek nyilvánvalóvá váltak a generációnk számára. Mára a tények beszélni kezdtek: 11 az elmúlt 14 évből rekordszinten a legmelegebb év volt, a jégsapkák olvadnak és a tavalyi év égő olaja és élelmiszer árai ízelítőt adtak egy jövőbéli katasztrófából. A tudományos lapokban a kérdés többé nem az, hogy vajon az ember felelős-e a felmelegedésért, hanem az, hogy mennyire kevés időnk maradt arra, hogy tegyünk valamit a várható károk enyhítése érdekében. Mégis, a világ válasza mindeddig meglehetősen tétova, és renyhe volt.

A klímaváltozást évszázadokon keresztül idéztük elő, és olyan következményei lesznek, melyek örök időkre ki fognak hatni, s az, hogy ezeket mennyire sikerülhet enyhítenünk, most fog eldőlni - a következő 14 nap során. Felszólítjuk a 92 ország vezetőit, hogy ne habozzanak, ne bocsátkozzanak méricskélő vitákba, ne egymással vádaskodjanak, hanem akadályozzák meg a politika legeslegnagyobb modern kori kudarcát. Ez nem szabad, hogy egy harc legyen a gazdag és a szegény világ között, sem kelet és nyugat között. A klímaváltozás mindenkit egyformán érint, és nekünk mindannyiunknak kell megoldani is.

A tudomány komplex, de a tények világosak. A világnak lépéseket kell tennie, hogy a hőmérséklet-emelkedést 2 Celsius fokban maximalizáljuk, és hogy a kibocsátást maximalizáljuk, és 2010-től kezdve kezdjük el látványosan visszaszorítani, és így tovább a következő 5-10 év során végig. Egy nagyobb hőmérséklet-emelkedés, mondjuk 3-4 Celsius fok (ez a legkevesebb, amit akkor várhatunk, ha nem cselekszünk) egész kontinenseket tenne virágzó gazdaságból puszta sivataggá. A fajok fele kihalna, megszámlálhatatlan milliók veszítenék el otthonaikat, egész nemzeteket öntene el a tenger. Az ellentmondás az angol kutatók emailjei körül, melyek azt sugallják, hogy megpróbálták elnyomni a kényelmetlen adatokat, ködöt és homályt ugyan keltett, de nem tudták szőnyeg alá söpörni a bizonyítékok tömegeit, melyeken ezek az elemzések, jóslatok is alapulnak.
Csak kevesen hiszik, hogy Koppenhága képes egy tökéletes egyezmény összehozására; valódi fejlődés ebben az irányban még csak most kezdődhet, Obama elnök Fehér Házba költözésével, hosszú évek előrelépést gátló amerikai politikájának megfordításával. A világ még most, ebben a helyzetben is az amerikai belpolitika kegyeitől függ, hiszen az elnök egymaga nem tudja elkötelezni magát a szükséges lépések mellett addig, amíg a kongresszus ezt nem szavazza meg. De a politikusok Koppenhágában igen, és egyet kell értsenek egy fair és hatásos egyezmény lényegi pontjaiban, és mindenek előtt egy szilárd menetrendben, amelyet követve ezt az egyetértést egy egyezménnyé tudnak gyúrni. A jövő júniusi EU Klíma-konferencia kell, hogy a végső határidő legyen, Bonn-ban. Ahogy az egyik küldött megjegyezte, "hosszabbításról még lehet szó, de egy visszajátszást már nem engedhetünk meg magunknak".

Az egyezmény középpontjában egy megállapodás kell álljon a tehetős világ és harmadik világ között, arról, hogy a klímaváltozás elleni közdelemben hogyan osszuk el a terheket, és hogy hogyan fogunk osztozni az új kincset érő készleteinken, a trillió (billió?) tonnányi carbonon, amit kollektíve kibocsáthatunk, anélkül, hogy a hőmérő veszélyes értékeket mutatna.
A gazdag nemzetek előszeretettel utalnak a számtani igazságra, miszerint addig nem beszélhetünk semmiféle megoldásról, amíg a fejlődő óriások, mint Kína nem tesznek sokkal radikálisabb lépéseket, mint eddig valaha. Ugyanakkor a gazdag világ a felelős a légkörben felgyülemlett karbon nagy részéért, 3/4-e az összes széndioxidnak, amit 1850 óta kibocsátottunk. Most kell lépnünk, és minden fejlett országnak el kell köteleznie magát a kőkemény megszorítások, csökkentés mellett, amelyek révén a kibocsátásukat egy évtizeden belül valamivel az 1990-es érték alá szorítják le.
A fejlődő országok érvelhetnek azzal, hogy nem ők okozták a probléma nagyját, és mégis őket érinti a legérzékenyebben. Ugyanakkor, ők is növekvő mértékben járulnak hozzá a felmelegedéshez, és ezért nekik is érdemi lépéseket kell tenniük, melyeknek érzékelhető hatásuk van. Bár mindkét fél kevesebbet kapott, mint amit remélt, a nemrégiben zajlott kibocsátási tárgyalások a világ két legnagyobb környezetszennyezője, az USA és Kína között komoly előrelépésként értékelhetek.


A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy az iparilag fejlett országok jó mélyen nyúljanak a zsebeikbe, és virítsanak elő pénzt a szegényebb országok számára, hogy felkészülhessenek a klímaváltozásra, s a zöld technológiák segítségével úgy növekedhessenek, hogy közben a kibocsátásukat nem növelik. Egy ilyen jövőbéli egyezmény részletes vázlatát már most le kell fixálni, szigorú, többoldalú monitorozással, az erők védelmének fair jutalmazásával, és a "kibocsátás export" érdemi megadóztatásával, hogy a teher végül egyenlőbben legyen elosztva azok között, akik a környezetszennyező termékeket gyártanak, és akik e termékeket fogyasztják.
Az igazságosság azt is megköveteli, hogy az egyes fejlett országokra vállára kirótt teher esetében mérlegeljük, hogy képesek-e megbirkózni vele; például újabb EU tagállamok, akik gyakran sokkal szegényebbek, mint a "régi Európa" országai, nem szabad, hogy többet szenvedjenek, mint gazdagabb társaik.
Az átalakulás költséges lesz, de sokkal kevésbé költséges, mint a világgazdaság most folyó talpra állítása, és sokkal-sokkal kevésbé költséges, mint amilyenek a nem-cselekvés következményei lennének.
Sokan közülünk, különösen a fejlett országokban, meg kell, hogy változtassák az életstílusukat. Az a kor, amikor egy repülőjegy kevesebbe kerül, mint a taxi a reptérre, a végéhez ért. Sokkal intelligensebb módon kell ennünk, vásárolnunk és utaznunk és közlekednünk. Többet kell fizetnünk az energiáért, és kevesebb energiát kell használnunk.
De az váltás egy alacsony-kibocsátású (low carbon) társadalomra sokkal több kilátást és lehetőséget kínál, mint amennyi áldozatot követel. Már most is bizonyos országok felfedezték, hogy ha felkarolják ezt az átalakulást, az fejlődést, növekedést indít be, munkahelyek keletkeznek, és az emberek jobb minőségű életet élhetnek. Még a tőke mozgása is ezt mutatja: tavaly először többet fektettek megújuló energiaforrásokba, mint amennyit elektromosság fosszilis anyagokból való előállításába.
Carbon-függőségünktől való szabadulásunk röpke évtizedeken belül óriási mutatványokat tesz majd szükségessé, mérnöki teljesítmények és innováció terén, olyanokat, amik minden eddigit felülmúlnak. Ugyanakkor, amíg az ember Holdra juttatása, az atommag meghasítása konfliktus és verseny eredményeként jött létre, addig az esedékes carbon-versenyt az az együttműködő erőfeszítés kell, hogy mozgassa, hogy közösen érjük el a kollektív megmenekülést.
A klímaváltozás legyőzése egyben az optimizmus győzelme is lesz a pesszimizmus felett, a látás győzelme a rövidlátás felett, "természetünk jobb formájának" győzelme ( ahogyan Abraham Lincoln írja).
Ott van ez már annak a szellemében is, hogy 56 ország újságjai világszerte egyesültek e vezércikk mögött. Ha mi, oly különböző politikai és nemzeti perspektívákkal egyet tudunk érteni abban, hogy mit kell tennünk, nyilván képesek lesznek erre választott vezetőink is.
A politikusoknak Koppenhágában megvan a hatalmuk ahhoz, hogy eldöntsék, a történelem hogyan ítéli majd meg a generációnkat: mint amelyik felismerte a kihívást és felnőtt hozzá, vagy mint amelyik olyan ostoba, hülye volt, hogy látta a bajt közeledni, de semmit sem tett, hogy elhárítsa.
Esedezni fogunk nekik, hogy a helyes döntés hozzák meg ...

Ez a vezércikk ma 56 újságban jelent meg világszerte, 20 nyelven, beleértve az Oroszt, Arabot és a Kínait. A szöveget a Guardian csapata fogalmazta meg, több, mint egy hónapnyi konzultáció során, amelyet az akcióban résztvevő 20 újság szerkesztőivel folytattak. A Guardianhoz hasonlóan a legtöbb újság megtette azt a gesztust, hogy e cikket a címlapra tette, vezércikknek.

Folytatjuk a német barátaink tanácsainak a közreadását Mit tehetünk Mi mindennap?:

20. utómelegíteni – az elektromos tűzhelyek még kikapcsolva is sok hőt adnak le, használd!
21. elektromos tűzhelyet gázra cserélni – utóbbi sokkal jobban megéri a felhasznált energia szempontjából
22. Sütőajtó becsuk! – ami a hűtőszekrényre érvényes, az a sütőnél sem egy rossz ötlet
23. <a sütőnknek kisebbnek kell lennie – az úgynevezett sütőtérfogaton múlik sütés erőssége. Minél kevesebb levegő fér be, annál kevesebbnek kell felmelegednie
24. A légkeverőt optimálsan használni – akinek légkeverője van, tud egyszerre több étellel foglalkozni. Felül pirítani, alul sütni , karácsonykor ez igazán nem elítélendő
25. <a sütőt kézzel tisztítani – automatatisztítású a sütőd? Kímél téged, na de nem a környezetet! Rengeteg energiát pazarolsz vele
26. vízforraló a tűz helyett – a teavíznek teljesen elegendő
27. <a vízforralót praktikusan használni – csak egy csésze tea? Akkor épp csak annyi vizet forralok fel. Ez takarékos.
28. <zuhany fürdés helyett – megéri, persze ha nem órákig zuhanyzol
29. fogmosáskor elzárni a csapot – nem lehet eléggé hangsúlyozni: rengeteg vízet spórol
30. <Nem elektromos fogkefét használni – az ember nem gondolja végig, h akkor is elemet használ. Pedig egy elektromos fogkefe több CO2 kibocsájtást eredményez, mint a folyó vízcsap
31. borotválkozásnál a csapot elzárni. - OK, csak a férfiakra érvényes
32. <Zuhanyrózsa? Alacsony nyomás! – a kinyomású zuhanyfej redukálja  a vízszükségletet
33. egykarú csap – gyorsabban beállítható, és ezzel vizet spórolunk
34. a vízmelegítőt lejebb venni -  senki nem fűrdik 90 fokos vízben. Minek felforrósítani a bojlerben, majd várni amíg 40 fokosra hűl
35. a melegvíztárolót kikapcsolni – a kicsi bojlerek a mosogatás után egész nap melegen tartják a vizet, még ha senki sem használja a csapot. Vigyázat: néhány szerkezet tönkremehet ha vízátfolyás nélkül kapcsolják ki.
36. stop-gombos lehúzó a wc-be – kis gombnyomás, kis vízfolyás, tulajdonképp logikus..
37. a wc tartályt szivárgás mentessé tenni . folyik kicsit a wc tartály? Végül is csak ivóvíz, ami; egyenesen a klotyóba folyik
38. < 40 fokon mosni; hála a modern mosószereknek ez éppen elegendő
39. lemondani ez előmosásról – nézz fel, aki nem festőként dolgozik, annak a legritkább esetben van csak szüksége erre.
40. a mosógépet telepakolni – sok öregebb gép mos mindig ugyanannyi vízzel, ez nem olyan jó, ha csak pár póló és zokni van benne

Összegyűjtöttünk néhány olyan honlapot, blogot, twittert, ami kiemelten foglalkozik a témával, és érdemes figyelemmel követni a következő hetekben.

A hivatalos források:

• Honlap: http://en.cop15.dk/
• Twitter: http://twitter.com/cop15
• Youtube: https://www.youtube.com/cop15

Az ENSZ kampánya: http://www.sealthedeal2009.org/

A zöld mozgalom: http://www.climate-justice-action.org/

A gyorsan frissülő wikipedia oldal: http://en.wikipedia.org/wiki/United_Nations_Climate_Change_Conference_2009

Magyar weblapok aloldalai:

origo

index

piac és profit

hvg

nol

Közüllük fogjuk kiválasztani a Klímabarát média díj tulajdonosát.

wwf (Ők még kicsit jobban tolják, mert már kint vannak, és ráadásul ezért kapják a fizujukat. De az alterglob mozgalom is beindul lassan, de biztosan, első helyszíni beszámoló pénteken várható, addig mi is azt nézzük, mi történik kint)

* Rajtunk kívül persze.

 A klíma kommandó szervez kijutást a koppenhágai találkozóra.

Aki szeretné azt gondolni, hogy tesz valamit a klímaváltozás ellen és egy méltányosabb világért. Netán vannak konkrét elképzelései a témában és megosztaná másokkal is. Vagy csak merő passzióból ellenálló. Esetleg bejönnek neki a forradalmár kinézetű palesztin kendő csajok/faszik. Azoknak a legjobb hely a Koppenhágai klímacsúcs. Több tízezres nemzetközi tömeg gyűlik össze majd, hogy adjon egy új megoldást, és előkészítse a globális paradigmaváltást.

Jelentkezés: klimacsucs@gmail.com

Utazás: egyénileg, illetve több jelentkező esetén lehet rendelni 50 euróért olcsó vonatjegyet, oda-vissza a fenti címen.

Szállás: hajón vagy szárazföldön 50 dkk-ért a fenti címen jelentkezve.

Nem kevesebb a tét a koppenhágai Klímacsúcson, mint a bolygónk jövője. Egy helyen fognak összegyűlni a világ vezető gazdasági hatalmai, és a fejlődő országok állam- és kormányfői mind, hogy a széndioxid kibocsátás csökkentésének kötelező mértékéről alkudjanak. Koppenhágának sikeresnek kell lennie, mert a globális felmelegedés és klímaváltozás sokkal komolyabb és valósabb rizikótényező, mint ahogyan azt korábban sejtették. Az Európai Unió célja ezért, hogy a globális felmelegedés mértéke 2 celisus fok alatt stabilizálódjon, ugyanis e fölött a bolygó ökoszisztémája olyan súlyos károkat szenvedne, ami visszafordíthatatlanná tehetné a környezeti válságot. A változáshoz sürgősen szükség lesz a károsanyag-kibocsátás drasztikus csökkentésére, az energiahatékonyság növelésére, a zöld energia, a zöld technológiák és a zöld ipar támogatására.

Az idő vészesen fogy. Rajtad is múlik!