A globális felmelegedésért nem csupán a kőolaj-földgáz-szén alapú energia termelés, és a kipufogó gázok a felelősek. Az egyik legnagyobb forrása az üvegházhatású gázoknak a nagyüzemi állattartásban élő, leginkább kérődző állatok feneke. A húsimádó társadalom, ha nem is a saját, de az állatai fingjában fog megfulladni. Mit tehetünk ez ellen? Adóztassuk a marhafingot!

Már megírtuk egyszer, hogy milyen veszélyes a húsevő társadalom habzsolása, és az angol tudósok miért is preferálják a flexitáriánus, kevés húst tartalmazó étrendet. Most az vizsgáljuk miként lehetne központilag fellépni a fing ellen.

A south park vonatkozó része óta tudjuk, hogy fingani, csak mértékkel, de kell. De az amcsi animációs komédia sztárjai arról nem szóltak, hogyan tanítsuk mérsékelt fingásra húsáért tartott háziállatainkat. A megoldás a nagyüzemi állatartásban élő marhák és disznók, illetve az ő gazdáik adóztatása. Aki azt gondolja, hogy ebből horribilis húsáral lesznek, azt ki kell ábrándítanom: már most is az van. Ha külön adóval súlytatnánk nemezetközi szinten a finggyárakat, akkor a helyi kisüzemek szerepe megnövekedne. Mindenki majd Mari nénitől venne tejet, Józsi bácsitól, a sarki hentestől karajt, és nem kínai konzervet, melyet Ausztráliában csomagolnak, meg brazil tápon Hollandiában hízlalt tehéntől származó, franciák által értékesített tejet. Tehát az élelmiszer-kilométerek radikálisan csökkennek majd.

A nemzetközi fingadóval erősíthetjük a helyi gazdaságot, a kisüzemi állattartást. Végső soron itthon teremtünk munkahelyet és fogyasztóképes keresletet. De ezzel a globalizáció lassulna, és ismét a lokalizáció kerülne előtérbe. Kevesebb fing, kisebb éghajlatváltozás. De az ilyen lépéseket a WTO nem nagyon komálja, Kína meg hidegrázást kapna. De mi lesz Mari nénivel, Józsi bácsival, és a házias ízekkel?