Interjút készítettünk egy neve elhallgatását kérő kormányszakértővel, aki részt vesz a magyar delegáció tagjaként a koppenhágai klímatárgyalásokon. Megkérdeztük a jelenlegi rendszerről, a koppenhágai találkozón születendő megállapodásról, az alternatívákról, Magyarország szerepéről és arról, hogy milyen jelentőségük lehet a koppenhágai csúcson civileknek.
Klíma kommandó (KK): Hogyan áll fel a jelenlegi klímavédelmi szabályozás? Milyen mozgásai voltak a benne részt vevő szereplőknek az elmúlt évtizedben?
Klímaszakértő(KSZ): A Riói keretegyezményben és a Kiotói jegyzőkönyvben találhatóak a jelenlegi nemzetközi klímavédelmi törekvések alapjai. Ezekben a dokumentumokban az található, hogy a fejlett országok megállapodtak, hogy mindegyikük csökkenti az üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátását. Az USA szenátusa nem ratifikálta ezeket az egyezményeket így nem is léptek életbe, így amíg a többi ország csökkentette az ÜHG kibocsátását, addig az USA 1990-től 2005-ig kb. 15%-al növelte a kibocsátását. Ez alatt az időszak alatt Kelet-Közép-Európában összeomlott a szocialista nehézipar, s habár az országok többsége ismét elérte a rendszerváltozás előtti GDP szintet, de a ’90 előtti kibocsátási szint alatt maradt. Így az USA kibocsátás csökkentésének a kiesését körül-belül pótolta az ex-szocialista államok szerkezetváltozásából fakadó csökkenés. De új szereplők léptek be a „szennyezési piacra” például Kína és India, és többek közt miattuk, de természetesen leginkább az USA miatt egy új globális deal születésére van elementáris igény
KK: Hogyan lehet a globális gazdasági növekedési paradigma közepette, a növekedés velejáróját az ÜHG kibocsátását csökkenteni?
KSZ:Most úgy adják el a klíma témát, mint egy esélyt a növekedésre. A szlogen: „Green Growth” Zöld növekedés.
KK: Nem ez az évtized hazugsága, hogy növekedés kényszer alatt kell csökkenteni?
KSZ: Az egész koppenhágai csúcs arról szól, hogy technológia megoldást kell találni a kibocsátás problémájára. A leginkább hangoztatott lehetőségek a tiszta szén technológia (CCS), és a CO2 föld alá vezetésének a technológiája (TTS).
KK: Paradigmán hogy lehet a rendszert megváltoztatni?
KSZ: Két piaci lehetőség van. vagy a mennyiséget szabályozzuk kvótával, vagy az árat adóval. Az a kérdés, hogy melyik, mikor a hatékonyabb? A jelenleg is működő emisszió kvóta kereskedelmi rendszer (ETS) a pontszerűen működő, nagykibocsátók esetében (pl. hőerőmű) hatékony, a nagy tranzakciós költségek és a monitoring rendszer miatt. A sok országban közszájon forgó karbon-adó a nem pontszerű kis volumenű kibocsátók emisszió csökkentésében lehet hasznos, de ez a módszer nem tudja garantálni a kibocsátás csökkentési célok elérhetőségét. Végső soron mindkét módszerben a kibocsátók a fogyasztókra hárítják át a klímavédelmi költségeket. Itt van a fogyasztó döntési lehetősége, hogy klímabarát terméket vesz-e vagy sem.
KK:Magyarország milyen a szerepet játszik a koppenhágai tárgyalásokon?KK: Mi fog eldőlni Koppenhágában?
KSZ: Újra osztják a világhatalmi lapokat. Most dől el, hogy ki mekkora kibocsátási lehetőséget kaphat, ez nagyban befolyásolja majd a növekedés lehetőségeit a nagyhatalmaknak. Egy új keretrendszer kialakulására van esély. Hogy mennyire lesz zöld ez a keret, és mivel töltik fel a keretet, az országok klímapolitikáján múlik. Az atomerőművekkel, vagy TTS technológiával csökkenthetik az ÜHG kibocsátást. De választhatják a decentralizált energiatermelést és a kis hálózatú (smart grid) energiafelhasználást is. A klímaügy egy esély a gazdaság fenntarthatóbbá tételére. A keretrendszerrel és a nemzeti szabályozásokkal kapcsolatban is elvárás az, hogy transzparensek legyenek, ne lobbisták és szűk hatalmi körök játékszere legyen a klímapolitika.