Szerda délelőtt tartottuk a Reclaim Power demonstrációt, amely az ENSZ klímacsúcs ellen szervezett tüntetéssorozat fő attrakciója lett volna vagy talán volt is. A szervezők és a résztvevők tervei szerint a tüntetők behatoltak volna az ENSZ klímacsúcsnak helyt adó Bella Center területére, ahol a hozzájuk csatlakozó akkreditált küldöttekkel népgyűlésen tárgyaltak volna az éghajlati igazságosság elérésére alkalmas javaslataikról. A tüntetést a Center kerítéseinél szétverte a rendőrség, miközben a tárgyalásokról kijutni próbáló, a demonstrálókkal szimpatizáló küldötteket szintén gumibottal tartották az épületben. Ennek ellenére az akció nem hiúsult meg teljesen, a népgyűlés, ugyan nem a tervezett formában, de megvalósult. Mi is ott voltunk a tömegben.

A sok nehezítés és az előző napok rendőri erőfitogtatásai ellenére összegyűlt egy párezres, elszánt, ugyanakkor elég frusztrált csoport a megadott helyen ami, miután a menetet vezető teherautó a rendőri átkutatás miatti késedelem után megérkezett, láncot formázva, tömött sorokban, dobkísérettel megindult a Bella Center felé. Mindannyian éreztük, hogy messze nem vagyunk annyian, mint amennyiben reménykedtünk, mégis azzal az elszántsággal indultunk, hogy ha törik, ha szakad, megtartjuk a népgyűlést és hallatni fogjuk a hangunkat.

A menet átláthatatlan rendőrsorfallal körülvéve tartott a Bella Center felé, követeléseiről és elveiről, köztük kiemelten az erőszakmentességről skandált. Igazából itt értettük meg, mi is a funkciója egy hadseregben a katonazenekaroknak és a csatakiáltásoknak, ugyanis őszintén szólva mind be voltunk kissé szarva attól, hogy mi várhat majd ránk a végállomáson. A szoros összetartás, a jelszavak és éneklés azonban mindenkiben tartotta a lelket, ezen kívül elfedte a rendőrök hangosbeszélőinek hangját.

A Centerig vezető kb. három kilométeres utat majdnem két és fél óra alatt masíroztuk végig. A tömegben sok civil szervezet és különböző tüntető csoportok is megjelentek, a black block punkjaitól a bohóchadseregen át a szambadobosokig. A legjobbak a „kapitalista ellentüntetők” voltak, hófehér szőrmébe öltözve, pezsgővel ünnepelve. Jelszavaik voltak: We <3 Green Capitalism és Stop the global whining! , We love people, but we love profit more! Szennyezési kereskedelmet követelteltek, és látványosan le akarták fizetni a rendőröket, hogy állítsák meg a tüntetést.

Hogy erőszakmentességét jelezze, a tömeg a szokásos szitkozódások helyett (néha mellett) így bíztatta a rendőröket:

„You're sexy, you're cute, take off your riot suit!”

Az erőszakmentesség nem a határozottság hiányát jelentette, a Bella Centerhez érve a tüntetők a megadott jelre a kerítésnek, pontosabban a kerítés előtti rendőrsorfalnak feszült. Az áttörés reménytelen vállalkozás volt, az attakot a rendőrök pillanatok alatt visszaverte némi paprika spray és gumibotozás segítségével. A rendőrség a szétreppent tömeget bekerítette, azonban további oszlatás már nem történt, ahogy tömeges letartóztatások sem, amire pedig kicsit számítottunk.

A bekerített részen maradt 1300-1500 ember azonban körbe ült, és spontán elkezdte a népgyűlést, még ha a csatlakozni vágyó delegáltakat nem is hagyták részt venni a rendőrök.

A tüntetésen ugyan a megjelent 3000 ember nem jelentett igazán kritikus tömeget, az ott lévők többsége pedig vert seregként hagyták el a helyszínt, tüntetés mégis valamelyest elérte célját. Ugyan üzeneteink valóban akkor jelenhettek volna meg igazán a COP 15 agendájának alternatívájaként a médiában, ha a küldöttek bentről csatlakoz(hat)tak volna hozzánk, az üzenet, hogy a születőben lévő éghajlat-igazságossági mozgalom határozott, kidolgozott elgondolásai vannak, és végre a koppenhágai tüntetéssorozatról nem csak a törő-zúzó black-block magánakcióiról számolt be a média.

Még ha nem is úgy, ahogy akarta, az új mozgalom megszületett és kimutatta a foga fehérjét. Ez csak az első küzdelem volt.