A Klímacsúcs toporgása közben ma úgy döntöttem, kilátogatok a civil Klímafórumra, hogy meghallgassam George Monbiot-t - az egyik legismertebb környezetvédelmi írót és aktivistát, a Guardian publicistáját -arról, hogyan lett áldásból átok a fosszilis üzemanyag. Az eljutás nehézséges miatt az előadás közepére érkeztem meg, de így is több történt, mint máshol…

Monbiot hangsúlyozta, hogy jól látszik: az olajcsúcs már nagyon közel van, hiszen egyrészt 1998 óta gyakorlatilag minden évben mondják az olajkutatók, hogy mindjárt, most van, másrészt felbukkantak az egyre problémásabb fosszilis üzemanyagok kitermelési ötletei, kísérletei. Leginkább emlegetett példa a kátrányhomok (tar sands), amelyet Kanada tervez kitermelni a területén nagy mennyiségben, viszont azt még ők sem tudják letagadni, hogy az egész több energiabefektetéssel jár, mint amennyi kinyerhető belőle. Egyrészt az olajat rengeteg energia és víz felhasználásával tudják csak elválasztani a homoktól, másrészt nagyon kis olaj- azaz energiasűrűségű és hatalmas területeket tesz tönkre a kitermelés. Röviden az egész egy agyrém, de jól mutatja az egyre elkeseredettebb olajéhséget.

Monbiot ezután a 2009-es World Energy Outlook-ot említette, amely szerint  a globális energiaellátásra mostantól 2030-ig 25,5 billió dollár kell, függetlenül attól, hogy milyen energiát használunk, csak hogy megmaradjunk a mai fosszilis alapú világban. (Csak összehasonlításul: az olaj-országokat tömörítő OPEC bevétele az olajból 30 billió dollár.) Ezzel az erővel végre válthatnánk megújuló energiákra is, de sajnos az is sokba kerül, mivel az energiarendszer fosszilis alapú, ezért a megújuló energia infrastruktúra kialakításakor, berendezések előállításakor stb. jelentős mennyiségű fosszilis energiát is használunk, ami csak teljes szerkezetváltással csökkenthető le.

Tehát ha a megújuló energia használata csak kiegészíti a fosszilisét, nem helyettesíti, nem vagyunk a megoldás közelében. Monbiot ezt úgy szemléltette, hogy olyan, mintha émelyítő karamelltortát (fosszilis) és salátát (megújuló) ennénk egyszerre, és azt várnánk, hogy ettől fogyni fogunk.

Akkor mi a megoldás? A harmadik út: energiatakarékosság és energiahatékonyság. Végül ezzel zárta az előadást: tud egy tuti fosszilis technológiát, ami geológiailag biztonságos, gazdaságilag megéri, szociálisan igazságos és a környezetet sem rombolja: BENNE KELL HAGYNI A FOSSZILIS ERŐFORRÁSOKAT A FÖLDBEN!

Monbiot és a panelisták előadása után sok kérdést tett fel a lelkes 500 fős hallgatóság. Monbiot ezek kapcsán úgy foglalta össze a döntéshozói klímavédelmi hozzáállást, hogy sokan a klímaváltozás komplexitása mögé bújnak, és ezzel a kifogással halogatják az érdemi lépéseket.

Ugyanakkor felemelte szavát a holnapi 16-iki békés demonstráció mellett, azzal a jelszóval, hogy a Bella Centerben azért születnek rossz válaszok, mert rosszak a kérdések és itt az ideje, hogy Koppenhága az emberek klímacsúcsa legyen.