Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Lépj most!

HTML

Klíma MA. És holnap?

Koppenhágai klíma csúcs blogja. A magyar globkrit mozgalom és a magyar civil szervezetek véleménye a klímaváltozásról és a politikai teendőkről. Készüljünk sivatagi életmódra, vagy abba hagyjuk a gázok eregetését? Megjegyzéseket, írásokat ide várjuk:

klimacsucs@gmail.com

Csatlakozz!

Bookmark and Share Subscribe

Climate Scoreboard

Friss topikok

Naomi Klein írása Koppenhága elé

2009.11.26. 13:16 Klíma kommandó

Alább közöljük Naomi Klein írásának fordítását. Naomi a No Logo könyvével a globkrit mozgalom egyik fő arccává vált. Figyelnek a szavaira, nem csak a zúgolódó tömegek, de a bársonyszékeiket féltő politikusok és vállalat vezetők is.

 

 

Koppenhága: A felnőtté váló Seattle

 A minap kaptam kézhez David Solnit és Rebecca Solnit The Battle of the Story of the Battle of Seattle c. munkájának kéziratát. A megjelenést a seattle-i WTO gyűlés megbénításának tizedik évfordulójára időzítették – az aktivisták tíz évvel ezelőtti, történelmi jelentőségű koalíciója volt a szikra, ami lángra lobbantotta a globális „anticorporate” mozgalmat.

A könyv lebilincselő számvetést nyújt arról, mi is történt valójában Seattleben, de David Solnit-tel, a megbénítás kivitelezésében segédkező „közvetlen-cselekvés” guruval beszélgetve azt tapasztaltam, hogy a 1999-es események felidézése helyett sokkal szívesebben mesél a Koppenhágában megrendezésre kerülő ENSZ Klímacsúcsról és azokról az „éghajlati igazságossággal” kapcsolatos akciókról, amelyeket november 30-ára szerveznek Egyesült Államok-szerte.  „Ez kétség kívül egy seattleihez hasonló pillanat” – mondta David. „Az emberek ugrásra készek.”

Valóban van valami Seattlere emlékeztető a Koppenhágára való mozgósításban: a sokféle résztvevő szervezet; a különféle taktikák, amelyket alkalmazni fognak; és az aktivista-követelésekkel fellépni kész fejlődő országok. De Koppenhága nem pusztán Seattle megismétlése. Inkább úgy tűnik, mintha a progresszív malmok lassú őrölése olyan mozgalmat hozna létre, amely a korábbi időszak erősségeire épít, de egyben tanul is annak hibáiból.

A média által konzekvensen „antiglobalizációs”-nak nevezett mozgalmat leginkább azért kritizálták, mert a sérelmek hosszas listája mellett csak néhány konkrét alternatívájuk volt. A Koppenhágában összegyűlő mozgalom ezzel ellentétben egyetlen ügy – a klímaváltozás – köré szerveződik, a világ szinte összes problémáját magában foglaló koherens narratívát szőve ennek okáról és a megoldási javaslatokról. A narratíva szerint a klímaváltozás nem csak bizonyos szennyezési módok miatt történik, hanem a kapitalizmus háttérben meghúzódó logikája miatt, amely mindennél többre értékeli a rövidtávú profitot és a folyamatos növekedést. A kormányaink szeretnék velünk elhitetni, hogy ugyanezt a logikát követve – a „széndioxid”-nak nevezett, kereskedésre alkalmas áru megteremetésével; és a túlzott kibocsátást ellensúlyozandó, az erdők és megművelt területek „elnyelőkké” változtatásával, – megoldhatjuk az éghajlati válságot.

Koppenhágában az éghajlati igazságosságért küzdő aktivisták amellett fognak érvelni, hogy a széndioxid-kereskedelem, ahelyett, hogy kezelné a válságot, az atmoszféra eddig példátlan privatizációjához járul hozzá, ráadásul félő, hogy a volt-gyarmatok kvótáinak kisajátításához is vezet. Ezek a „piaci alapon működő megoldások” nem hogy képtelenek megoldani az éghajlati válságot, hanem drasztikus mértékben növelik a szegénységet és az egyenlőtlenséget, mivel a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb emberek egyrészt a klímaváltozás elsőszámú áldozatai, másrészről kísérleti nyulak, akiken a kvóta-kereskedelmi rendszer hatásait tesztelik.

A koppenhágai aktivisták azonban nem csak egyszerűen ellenkezni fognak. Elszántan rukkolnak majd elő olyan megoldásokkal, melyek egyidejűleg a kibocsátásokat és az egyenlőtlenségeket is csökkentik. A korábbi csúcstalálkozóktól eltérően, ahol az esetleges megoldásokat csak utólag gondolták át, Koppenhágában az alternatívák lesznek a rivaldafényben. A közvetlen cselekvésen alapuló „Climate Justice Action” összefogás például arra kérte aktivistáit, hogy december 16-án rohamozzák meg a konferenciaközpontot. Több aktivista az ún. „bike-bloc” (bringa-blokk) –hoz csatlakozva fog ennek a felhívásnak eleget tenni: együtt tekernek majd egy több száz régi bicikliből összebarkácsolt, eddig „az ellenállás új, ellenállhatatlan masinájával” néven emlegetett járművön.  Az akció célja nem az, hogy megbénítsák a klímacsúcsot, hanem hogy nyitottabbá tegyék és egyben egy olyan hellyé alakítsák, ahol lehetőség nyílik arra, „hogy  megvitatassuk tervezetünket, egy alulról szerveződő tervezetet, az éghajlati igazságosság tervezetét, a hamis megoldásokkal szembeszálló igazit… Ez a mi napunk lesz.”

Az aktivisták által felkínált megoldási javaslatok közül néhány megegyezik azokkal, melyeket a globális igazságosságért küzdő mozgalom már évek óta hirdet: helyi, fenntartható mezőgazdaság; kisebb és decentralizáltabb energia projektek; az őshonos lakók földhöz való jogának tisztelete; a fosszilis tüzelőanyagok földben hagyása; a zöld technológiákat sújtó védővámok enyhítése; mindezen lépéseket pedig a pénzügyi tranzakciók megadóztatásából és a nemzetközi adósságok eltörléséből lehetne finanszírozni. Van néhány új megoldás is, például az egyre növekvő igény arra, hogy a gazdagabb országok fizessenek a szegényebbeknek jóvátételt „éghajlati vétkeik” után. Ezek nem egyszerű kérdések, azonban manapság megtapasztalhattuk, micsoda forrásokat tudnak felvonultatni a kormányaink, hogy megmentsék az eliteket. Ahogyan egy Koppenhága-előtti szlogen fogalmaz: „Ha az éghajlat egy bank lenne, megmentettétek volna” – nem pedig a piac brutalitásának lenne kitéve.

A következetes narratíván és az alternatívák előtérbe helyezésén kívül több más változást is tapasztalhatunk: jobban átgondolt a közvetlen cselekvéshez való hozzáállás, amely felismeri, hogy a puszta beszéd helyett sürgősen tenni kell valamit, és egyben feltétlenül el akarja kerülni az agyonhasznált „rendőrök a tiltakozók ellen” forgatókönyvet. „Az akciónk polgári engedetlenség” mondja a december 16-ai akciók szervezője. „Legyőzünk minden fizikai akadályt, amely utunkat állja – de nem fogunk erőszakkal válaszolni, ha a rendőrség elmérgesítené a helyzetet.” (Vagyis lehetetlenség elkerülni, hogy a két hetes csúcs alatt ne kergetőzzenek néhányszor a rendőrök és a feketébe öltözött fiatalok; végül is Európában vagyunk.)

Egy évtizeddel ezelőtt, Seattle megbénítását követően azt írtam egy a New York Times-ban megjelent cikkemben, hogy a globalizáció radikálisan új formáját követelő mozgalom „nyitóbulijának lehettünk szemtanúi”. Mi lesz Koppenhága jelentősége? A kérdést feltettem John Jordannak is, akinek a Seattle-i történésekkel kapcsolatos jóslatát a No Logo c. könyvemben is idéztem.  Így válaszolt: „Ha Seattle a mozgalmak mozgalmának nyitópartija volt, akkor talán Koppenhága egy eljövendő korszak ünnepe lesz”.

Azonban arra is figyelmeztetett, hogy a felnőtté válás nem jelenti azt, hogy biztonságos keretek közé kellene szorítkozni, vagy a higgadt tárgyalások érdekében le kéne mondani a polgári engedetlenségről. „Remélem felnőttünk már annyira, hogy még engedetlenebbekké váljunk” mondja Jordan, „hiszen az emberiség földi történetének hamarosan vége szakadhat a túl sok engedelmesség miatt.”

 

fordítás: Jelinek Csaba TEK/CEU

Szólj hozzá!

Címkék: klímaváltozás naomi klein koppenhága 2009 klíma csúcs

A bejegyzés trackback címe:

https://klima.blog.hu/api/trackback/id/tr371553811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.