A klímacsúcs kimenetelét latolgatva, az erről szóló konferenciákat, tanulmányokat, írásokat, véleményeket figyelve elég elkeserítő a kép. A legtöbb írás és elemzés nem túl pozitív, azt predesztinálják, hogy valószínűleg nem fog tudni megszületni a civil zöldek által olyan nagyon áhított hatásos cselekvési terv, mely végre környezettudatos és föld barát pályára állítja - nem a bolygónkkat - hanem a saját fejünkket, kollektív gondolkodásunkkat.

Olyan vélemények és tendenciák kezdtek el szárnyat bontogatni, melyek félővé teszik, hogy a maratoni egyeztetési és vitasorozatok eredménye legjobb esetben is csak egy újabb tárgyalási időpont kitűzése lehet. Rosszabb esetben pusztán a további látszat-tevékenységekre való pénzért lobbiznak majd a résztvevő politikusok. Ez elkeserítő, bosszantó és felettébb frusztráló, főleg ha az ember itthon, ebben a pici és a klímaváltozás következményeként várható száradással súlytott kis országban küzd és harcol a környezetvédelem ezen ágazatában a következő generációk esélyeiért.

Azon töprengtem, hogyha minden elemzés erre utal, hogyha minden írás azt mondja, hogy a résztvevők úgysem tudnak megegyezni számos kérdésben, hogy nem előzte meg kellő számú egyeztetés az eseményeket, hogy nem lesz lehetőség az ámokfutó életmódunk leállítására, hogy érdekvitába fog torkollani az amúgy bolygómentő csúcs, akkor vajon minek megyünk mi zöld civilek egyáltalán ki, minek pöfögtetünk ki annyi CO2-t az utazás során.

Ezek a jóslatok azok, amelyek önbeteljesítőek lehetnek, ha hagyjuk magunkat meggyőzni általuk, ha engedjük, hogy egy meg nem történt esemény megtippelése a tipp irányába terelje az eseményeket. Ha ezen hírek miatt kisebb lesz a civilek figyelme, ha ezek miatt lankad az aktivitás, és csökken a politikusokra gyakorolt jótékony nyomás, ami nem más mint a társadalmi támogatás, akkor a tipp próféciává válik.

Ne engedd!!!

Ne hagyd a szomszédodnak se, hogy figyelmen kívül hagyja a környezeti problémákat. A klímaváltozás itt van a nyakunkon, már rég lépnünk kellett volna, már rég reagálnunk kellett volna, és még most is csak a téblábolás megy, ahelyett hogy generációkon át lépésről lépésre fenntartható pályára és gondolkodásmódra állnánk végre.

Úgyhogy figyeljétek minél többen a Koppenhágai eseményeket, írjatok a képviselőiteknek, beszéljetek róla otthon, munkahelyen, társaságbna, vagy magatokban...mindegy. Legyen decemberig mindennapi téma a klímaváltozás, hogy a politikusok ne tehessék meg, hogy nem lépnek végre pozitív irányba!